esély...

Áhh...kegyetlen volt ez a nap... minden ami csak rossz lehet az egészségi állapotomra nézve megtörtént :/ felkeltem...hangos köhögésemre persze... majd egy nyelés amiben benne volt az, hogy íjjajj de fáj a torkom...egésznap szenvedtem a suliba... a tanárok kikészítenek...még az is akit eddig szerettem... áhh... persze volt egy tesi órám is... ami a tetőpontja volt a mai napomnak... bukfenceznem kellett de persze nem akárhogy... kézállásba fel hátra a vállat  majd dugd be oda a fejed  és végül jöhet a bukfenc... jó ezzel nem is volt problémám.... de a hátrabukfenc és abból kézállásba fel...azzal már igen... egyik próbálkozásomnál... kicsúszott a kezem és a nyakamra estem... úgy megrándult a nyakam , hogy nemtudom még mostsem jobbra mozdítani... :/

Nem is tudom, hol kezdjem...talán ha a legelejétől mesélném a történetet rólam és az illető fiúról, unalmasnak gondolnátok , de az én életem olyan lassan telt míg, vele nem találkoztam...aztán minden túl gyors volt és csak sodróttam az árral...ő volt a leghosszabb kapcsolatom... tiszta szívemből szerettem, szeretem... eltelt majdnem másfél év...és én még mindig ugyanazt érzem ha meglátom, ha rámnéz majd bepisilek az izgalomtól... persze voltak kapcsolataim -noha nem olyan,hogy az mindkettőnknek jó legyen...- egy-két hét nem túl hosszú, de még azelött kénytelen voltam megszabadulni tőlük, mielött elkezdek érezni valaki iránt valamit...bekell vallanom rettentően féltem... aztán nemrégiben volt egy barátom, az ő haveri társaságába járt le.. gondoltam elfelejtem vele, mert aranyos volt és nem akartam kidobni egy hét után...aztán voltak összezördüléseink és inkább ugy döntöttem kidobom, de késő volt már akkor, ő dobott ki engem...ENGEM... egyetlen ember dobott ki rajta kivül, és vérig voltam sértve, mire a drága exem...megvigasztalt...csak egy-két csók volt... de az olyan volt mint ha a mennyországba léptem volna.. hazakisért aznap hajnalba... aztán lefeküdtem aludni és azon gondolkoztam, -ez most tényleg megtörtént?...- de igen megtörtént, másnap ugyanugy lementem a társaságba, de ugy viselkedtünk egymással mint két idegen, fájt , igen fájt mert nemtudtam, most ezekután mi lesz...lesz-e köztünk valami, vagy mégsem??... kérdések ezreivel a fejemben, elindultam haza...de nem jött utánnam...ezután eltelt egy hét és ismét lementem a társaságba... berugott - hozzáteszem nem gyengén ki volt :D - odamentem beszélgettünk, lesmárolt... aztán a többi... ebben az évben ez volt a második legjobb éjszakám...rengeteget beszélgettünk... majd három órányit... közben bevalotta az egyik exét szereti még mindig... kicsit rosszul esett ,de mit mondhattam volna... bevallotta hogy ha az eszére hallgatna velem lenne, de a szíve másfelé húzza... a csaj meg szemétkedik vele, kihasználja... én meg aki tiszta kicsi szívemből szeretem...én...nem kellek úgy mint ő... :/ -Pont ide való Juhász Gyula egyik verse...

Mért van az, hogy aki mélységedbe láthat,
Aki egész szívvel méltóan imádhat,
Azt te vaskezeddel durván eltaszítod,
Lángoló szerelmét gyűlöletre szítod.
Mért van az, te zsarnok, te gyönyörű élet?

Mért van az, hogy aki önlelkét tagadva,
Cédán veti testét hiú forgatagba,
Azt te lágy szelíden simogatod szépen,
Örömek virágát kelted a szívében,
Mért van az, te zsarnok, te gyönyörű élet?

Mért van az, hogy én is tiporva, tagadva,
Áhítatos ajkkal hallgatok szavadra,
Hogy bár rámtapostál, csókolom a képed,
Örvényekbe dobva álmodom a szépet,
Szeretlek, imádlak, te gyönyörű élet?

Hát igen, sajnos ez a nagy helyzet... de kérdem én ki mit szól az ex-szexkapcsolathoz? kiváncsi lennék, szerintem nincs vele semmi gond, főleg ugy nem, hogy még mindig szeretem, csak vele lennék ilyen kapcsolatba, más pasik nem érdemelnék meg, igaz ő se, de mit tegyen egy lány kinek vérzik a szíve, ha rá gondol? ...